Miért nem csókol már meg?


Kezdetben szerelmes leveleket küldözget, virágcsokrot szorongatva vár a randin. Majd moziba, színházba cipel. Szépeket mond, hazakísér. Telnek-múlnak a hetek, még mindig helyes és elbűvölő. De miért nem akar megcsókolni?

Amikor egy kapcsolat elkezdődik, az mindig nagyon izgalmas. Hevesebben ver a szívünk, ha megcsörren a telefon, és hosszasan időzünk a fürdőszobában, mielőtt a randira indulnánk. Amikor először kísér haza, és nem akar mindenáron feljönni „egy kávéra”, vagy nem támad le minket a kapuban, örömmel nyugtázzuk, hogy „talpig úriember”. De mikor sokadszorra sem, gyanakodni kezdünk. Mi lehet a baj? Mégsem tetszem neki? Nem vagyok elég vonzó? Túl kimérten viselkedem? Kihívóbbnak kéne lennem? És csak tépelődünk, tépelődünk.

Ez nem normális!
L. Nikolett (28) facér is meg nem is. Ő azt állítja, túl van rajta, már nyitott egy új kapcsolatra, bár a mai napig találkozgat Endrével. Közben meg dühös, hogy ennyi időt pazarolt rá.
– Úgy gondoltam, rá érdemes várni.
– Mégis, mennyit vártál?
– Négy évet.
– Négy évet szex nélkül?
– Igen. Ez szerintem sem normális a mai világban.
– Egyáltalán szerelem volt ez? Hogy kezdődött?
– Először csak erős vonzalom, szimpátia volt köztünk. Egy baráti társaságban találkoztunk, és rögtön nyílt udvarlásba kezdett.
– És mi lett?
– Semmi – nevet fel Niki. – Pedig eleinte minden jól alakult. Kettesben jártunk bulizni, feljárt hozzám, nagyokat beszélgettünk. Én teljesen belezúgtam, és látszólag ő is szerelmes volt, csak… Nem közeledett. Türelmes voltam, nem bántam, hogy nem egy lerohanós típus, sőt. De amikor nálam aludt, velem egy ágyban, és még a kezemet se fogta meg, akkor gyanakodni kezdtem, hogy valami még sincs rendben. Kiderült, hogy van barátnője! Laza, szexközpontú kapcsolat volt. Ettől lettek a fejében a zűrök.
– Miféle zűrök?
– Ő a szexet és a szerelmet különálló dolgoknak éli meg, a kettő együtt nem működik nála.
– Ez azt jelenti, hogy akibe szerelmes, azzal nem tud szexuális kapcsolatot létesíteni? Ugyanakkor képes a szexre, de csak olyannal, akihez nem kötődik érzelmileg?
– Így van. Mikor ezekről a dolgokról őszintén tudtunk beszélni, még reménykedtem. Most már tisztán látom, és ne felejtsük el, négy év eltelt közben, hogy ebből normális kapcsolat soha nem fog kialakulni. Reménytelen. Néha, ha erre jár, felugrik hozzám, hiszen remekül eltöltjük az időt. Főzőcskézünk, tévét nézünk. Szóval, harag nincs, de férfi-nő kapcsolat sincs. Ha jönne egy új pasi, aki tetszene…

Sarkamra álltam
N. Györgyi (36) hivatásából adódóan sok férfival találkozik, ugyanis férfifodrász. Elvált, ötéves kislányát egyedül neveli.
– Rengeteg férfi megfordul az üzletben. Sokan nyitottak, barátságosak, mások szótlanul és mogorván tűrik a hajvágást. Eleinte megfogadtam, hogy nem ismerkedem a munkahelyemen. De hát a férjemet is úgy ismertem meg, hogy bejött hozzám nyiratkozni.
– Sokan kikezdenek veled?
– Hát, előfordul. De annyit már tapasztalatból tudok, hogy ha valaki nagyon rámenős, és első nekifutásra randit kér tőlem, azt azonnal kikosarazom.
– Szóval, a rámenős fiúkat kerülöd…
– Igen, én a „nyuszikat” jobban kedvelem. Megismertem egyszer egy fiút. Nagyon jót dumáltunk, aztán hazakísért. Semmi tolakodás, nagyon szimpatikus volt. Másnapra megbeszéltünk egy randit. Gyönyörű vadvirágcsokorral várt a Moszkva téri óra alatt. Még valami költői hasonlattal is készült, hogy miért is a vadvirágot választotta. Édes volt. Teljesen elbűvölt. És ez így ment, hónapokig. Királynőnek éreztem magam, a fellegekben jártam. De kezdtem rossz érzéssel várni a randik végét. A hazakísérést. Én már úgy szerettem volna, hogy megcsókoljon. Búcsúzásnál nem győztem egyre közelebb húzódni hozzá, miközben csábosan belemélyültem a szemébe. Hatás: semmi! Egyik nap elhatároztam, hogy a sarkamra állok. Következő randinkon, mikor újabb virágcsokorral várt, egyszerűen odahajoltam és szájon pusziltam köszönésképpen. Megdöbbent és nem viszonozta. Aztán hirtelen magához húzott és… Egyszerűen a kezdő lendületet kellett csak megadnom neki. Hülyeség, hogy a nők nem kezdeményezhetnek! Gáborral ez bejött. Azóta is együtt vagyunk.

A másik véglet
– Egyszer egy baromi jóképű pasas jött be hozzánk az üzletbe – meséli Györgyi. – Az az igazi macsó típus. Napbarnított, jól öltözött, magabiztos, lezser. Beindult a fantáziám, mikor belépett az ajtón. Körülnézett és kiszúrt magának. Bevágta a csábmosolyt, és miközben levágtam a haját, már meg is fűzte a fejemet. Szóval, megvárt zárás után. Elmentünk egy kávézóba. De alig hogy megrendelte a két kávét, már elkezdte a kezemet fogdosni, a karomat simogatni. Én semmi jónak nem vagyok az elrontója, de ez a tempó egy kicsit gyors volt nekem. Közöltem vele, most már mennem kell. De nem lehetett levakarni, haza akart kísérni. Útközben folyton átkarolta a vállam, alig győztem lesöpörni a kezét. Közben azon törtem a fejem, hogy fogom elküldeni. Nagyon kínos volt. A kapuban nagy levegőt vettem, hogy most megmondom finoman, tévedtem, bocsánat. Erre ő se szó, se beszéd megcsókolt. Mikor tiltakoztam, nyomdafestéket nem tűrő stílusban kiabált velem, majd faképnél hagyott. Ott álltam leforrázva. Ennyit a macsókról.