Ön és szerelme egy kellemes hangulatú vacsora után és egy ígéretes este előtt lazul egy étteremben. Párja a legvonzóbb egyed közel és távol, s az ön önbizalma az egeket ostromolja. Ekkor belép az étterembe egy elegáns, vonzó, sugárzóan szép valaki, és egyenesen az asztalukhoz tart. Kiderül, szerelme új munkatársa, akiről már halott egy-két hízelgő mondatot otthon. Elbizonytalanodik, majd belülről iszonyúan kaparni kezdi valami.

Biológia vagy kultúra?

Nagyon sokáig vita volt a szakemberek között, hogy a „zöld szemű szörny” az evolúció vagy a kultúra terméke-e. Az újabb kutatások egyre inkább az előbbi vélekedést támasztják alá.

Majdnem közhelyszámba megy az a vélekedés, hogy a férfiak a szex miatt féltékenyek, a nők pedig az érzelemre. A férfiak leginkább arra kíváncsiak, a riválisok mennyire jó szeretők, míg a nők azt akarják tudni, hogy partnerük menyire szereti „azt a másik nőt”.

A fentebbi jelenségre az a magyarázat, mondják az evolúciós iskola hívei, hogy a férfiak soha nem lehetnek biztosak benne, hogy tőlük van a gyerek, így igyekeznek távol tartani más szexuális partnereket, míg a nő legfőbb célja a gyermek felnevelése, amit leginkább az veszélyeztet, ha a férfi más nőre illetve annak esetleges gyerekére pazarolja „erőforrásait”.

A fenti evolúciós elméletet támasztják alá azok a megfigyelések is, amelyek szerint szoros összefüggés van egy országban a születések száma és féltékenység hőfoka között. A nagyon magas termékenységi mutatóval rendelkező Brazíliában a legféltékenyebbek a férfiak, míg a babákban leginkább szűkölködő Japánban a legkevésbé. Érdekes adalék: Svédországban a legféltékenyebbek a szexre a nők, amit a talán az indokol, hogy náluk a társadalom nyitottsága miatt nem probléma odébbállni, így könnyebb elveszíteni a férfit és a gyerekneveléshez szükséges biztonságot.

De mi is a féltékenység?

Nagyon kevesen vannak, akik nem élték már át a féltékenységet, mégis hajlamosak vagyunk abba a tévhitbe esni, hogy ez valami homogén érzés. Erről szó sincs. Düh, félelem, aggódás, szomorúság, magány, depresszió, sértődöttség, szégyen, paranoia, irigység, tehetetlenség, sóvárgás, kizártság és kisebbrendűségi érzés keveredik a legváltozatosabb módokon, ráadásul az okozott reakció is nagyon eltérő lehet: sápadtság, remegés, izzadás, kérdőre vonás, és gyakran agresszió. Körülbelül minden hatodik gyilkosságnak oka a szerelemféltés.

Akármiről is van szó a fentiek közül, a közös gyökér az a veszély, amely elpusztíthatja a számunkra értékes kapcsolatot. Ehhez jön még a félelem az ismeretlentől, a változástól, attól, hogy mellőzöttek leszünk, hogy szexuális partnerként nem vagyunk megfelelőek.

A veszteségérzet miatt a féltékenység különbözik az irigységtől. No meg abban, hogy három ember kell hozzá.

A féltékenység a szerelmet is szolgálja

Azokban a párkapcsolatokban, ahol a féltékenység csak alkalmanként és enyhe formában bukkan fel, arra szolgál, hogy figyelmeztesse a párt, ne vegye a másikat természetesnek, magától érthetődőnek és öröknek. Felhívja a figyelmet, hogy foglalkozni kell egymással, és folyamatosan dolgozni kell azon, hogy a másik értékesnek és megbecsülve érezze magát.

A féltékenység felkorbácsolja az érzelmeket, erősebbé teszi a szerelmet és szenvedélyesebbé a szexuális életet. A kismértékű, kezelhető féltékenység tehát jótékonyan hat egy kapcsolatra, de ha túlzott mennyiségű van belőle, beüt a krach.

Amikor a féltékenység elpusztítja a szerelmet

Ha a féltékenység démona elszabadul, nagy pusztítást képest végezni. Ha például egy féltékeny nő jelenetet rendez egy partin, mert férje táncba vitt egy ismerős hölgyet, vagy ellenkezőleg, a feleség azért cirkuszol otthon, mert a férje csinos, vonzó női főnököt kapott, az rendszerint tartós problémákat gerjeszt.

Ilyen esetek után ugyanis a „vádolt” fél – akkor is, ha ártatlan - hajlamos csúsztatásokkal, hazugságokkal élni, hogy elkerülje a konfliktusokat, ez pedig állandó feszültségforrás számára. A „vádló” közben érzései között hánykódik elveszetten, mivel hol igazolva látja a feltételezéseit, hol önvád marcangolja. Hosszú távon mindez óhatatlanul aláássa a kapcsolatot.

Mi a teendő, ha ön a féltékeny?

Legyőzni a féltékenységet komoly türelmet és erőfeszítést igényel. Ha úgy érezzük, hogy a féltékenységünk gyökere valahol a gyerekkorunkban gyökerezik, keressünk meg a problémával szakembert.

Ami magunk is meg tudunk csinálni:

• Legyen realista: Nézze meg alaposan, hogy melyek azok a dolgok, amelyek kiváltják a féltékenységet, és kérdezze meg önmagától: Mennyire reális a veszély? Valóban veszélyben van a kapcsolata? Vajon az ön viselkedése nem teszi a helyzetet még rosszabbá?

• Próbálja meggyőzni magát: Amikor elönti a féltékenység, emlékeztesse magát, hogy partnere szereti és tiszteli. Igyekezzen minél többször saját magának elmondani, hogy ön egy szeretetre méltó személy, és semmi rossz nem történhet.

• Beszéljen partnerével: A féltékenység leghatékonyabb módja, ha elmondja félelmeit párjának. Fontos, hogy a beszédnek ne legyen nyaggatás vagy agresszív felhangja. A lényeg azon kell, hogy legyen, hogy ön megosztja bizonytalanságát vele és a segítségét kéri.

Ha a partnerünk féltékeny

Egy féltékeny társ alaposan meg tudja keseríteni mindennapjainkat. Néhány ötlet, amely talán segít enyhíteni a problémát.

• Gondolkodjunk másként: Ne feledje, hogy a féltékenység a szerelem jele! Nem lenne ez a probléma, ha partnerének nem lenne fontos. Próbáljon meg megértők lenni.

• Gondolja át viselkedését: Ha tudja, hogy bizonyos viselkedés féltékenységet vált ki partneréből, igyekezzen változtatni rajta, legalább addig, amíg sikerül túllépni a gondokon. Mindig tartsa be a közösen hozott megállapodásokat, és ne ígérjen olyant, amit nem biztos, hogy teljesíteni tud. (Telefonhívások, pontos hazaérkezés stb.)

• Építse a bizalmat: Ragadjon meg minden alkalmat, hogy elmondhassa partnerének, mennyire szereti őt, és biztosítja róla, hogy nem akar mással lenni. Ne sajnálja a bókokat, és beszélgessen vele a boldog jövőről, amit majd együtt fognak megélni.