A nõ:

A forma határozza meg, a gömbölyûség, a kör, a formára helyezi a hangsúlyt, számára a forma a lényeg. Testben él, földhöz kötött, életet elõsegítõ. A világos elintézési módot szereti, szeretne bizalmat ajándékozni, valakire rátámaszkodni, oldottnak lenni. Az elolvadást, az átölelést keresi; fogan, hordoz, szül, el van kötelezve az élet számára, közel áll a Teremtõhöz. Elrejtettségre vágyik, otthonra vágyik, és azt lakhatóvá és széppé teszi.
Apróságokkal vidít fel, és hálásan engedi, hogy apró figyelmességekkel felvidítsák. Megörvendeztet, ajándékoz, szolgál, eltékozolja magát; kész az áldozatra és a szenvedésre, szívós és állóképes.
A ház lelke, melegsége, tájékozódási pontja. Gondoskodik a rendrõl, a tisztaságról és az ünnepekrõl.
Bensõséges, a belsõ találkozást és érintést, a belsõ megértést és beszélgetést keresi. Az élet felé tájékozódik, belülrõl kifelé néz, segítõ hajlamú. Örül a távolságnak, annak, ha a család horizontja tágul, keresi a gondolatcserét vendégekkel és barátokkal.
Anyás, gyakorlatias, védettségben bontakozik ki. Egyszerre nevetés és sírás; fecsegõ és visszafogott, játékos és bájos, a hegedûvel és a fuvolával rokon - és ezzel egyidejûleg mélységek jellemzik, búskomorság fenyegeti.
Szereti azt, ami indirekt, a célzást, a bókot. Gondolkodása, felfogása ösztönös, kifelé orientált, könnyen befolyásolható, összekuszált, elleplezett.
Föld és mély víz, domb és völgy, patak és tenger, mezõ és virág...és még mi minden!

És a férfi?
Íme ez is:

A férfi:

Egyenes vonal és sugár; õszinte, felfelé irányul. Szereti a forma nélkülit, a tartalomra, a dologra, a lényegre helyezi a hangsúlyt. Szereti a távolit, az idegent, a hódítást. Testben él, szellem orientált, elõre tekintõ, prófétai. Töprengõen és mérlegelõen gondolkozik, ezért idõigényesen. Szeretne felelõsségteljes és fegyelmezett lenni. Egyszerre fiú és férfi, ifjú és bölcs. Óv, táplál, vezet és irányít, miközben szolgál, türelmes, kitartó, kész a szenvedésre.
Tele van hittel, bátor, visszasugároz és kisugároz, áld, nem húz lefelé, felemel, nem megaláz, van ereje a jóhoz, lovagias. Tiszta, erõs és becézõ kéz. Szereti az érintést, és õ maga könnyen megérinthetõ. Elrejtõzik a felszínesség mögött, szereti a humort és a viccet.
Szüksége van arra, hogy rányissa szemét az élet apróságaira és az út mentén meghúzódó szépségekre. Hajlamos arra, hogy hallgatag és befelé forduló legyen. Öröm, vagy bánat éri, szereti, a kiegyensúlyozott, az egyenletes dolgokat, az egyensúlyt, a jogot.
Ég és nap, villámlás és mennydörgés, felhõ, levegõ és szél...és még mi minden!