A férfiak és a nõk általában egymástól különbözõ indítékokkal vágnak
bele egy partneri viszony kialakításába. Elvárásaik gyakran túlzottan
idealizáltak. Hiszen mindannyiunknak van valamilyen elképzelésünk
önmagunkról és társunkról - s ennek alapján úgy érezzük, hogy
összepasszolunk. A valóságban azonban az a helyzet, hogy minél
pontosabbak az elképzeléseink, annál nehezebben teljesülnek.

Partnerünkben az idõ múlásával egyre több hibát vélünk felfedezni, azzal
vádoljuk, hogy megváltozott? Legyünk õszinték, tényleg újak azok a
szokások, tulajdonságok, amik most bosszantanak? Vagy megvoltak azok már régebben is, csak mivel az általunk elképzelt ideált láttuk a
társunkban, ezért nem vettük észre?

Vagy párunk próbált eleintemegfelelni túlzó elvárásainknak, amit már nem tud teljesíteni? Legyünk nyitottak, ne egy elképzelt személyt keressünk, és ne is próbáljuk meg ezt az elképzelt sémát ráerõltetni partnerünkre. Ismerjük meg, hogy milyen is valójában, fedezzük fel értékeit, ezek valódiak és maradandók.

A kapcsolatot se képzeljük el ismerõsöknél látott példák, olvasmányok
vagy filmek alapján. Ne határozzuk el, hogy majd az "igazi" ágyba hozza
a reggelit, órákig sétál, vagy éppen modellvasútat épít velünk minden
vasárnap délután. Keressük meg a saját életünket, ami mindkettõnk
igényeinek megfelel, nem egy idealizált világ másolata. Jelmondatunk
Pablo Picasso nyomán ez legyen: "Én nem keresek, én találok."