Új bejegyzés Frissítés

2007.02.27. 18:50

Egy lány megkérdezte a pasiját hogy csinos -e? A fiú azt mondta nem. A lány megkérdezte tőle, szeretne -e vele lenni örökre A fiú válasza nem. Megkérdezte hogyha ő elmenne, akkor sírna? A fiú, azt válaszolta, hogy nem. Eleget hallott, ezért elment, könnyek csorogtak le az arcán, de hirtelen a fiú elkapta a lányt és azt mondta : "Te nem vagy csinos, te gyönyörű vagy! Nem szeretnék veled lenni örökre, veled AKAROK lenni örökre!  és ha elmennél akkor nem sírnék, hanem... meghalnék!"

2007.02.27. 18:50

Volt egy nagyon gyönyörű pár, egy barna fiú és egy barna lány. Boldogok voltak hosszú éveken át, bár csak ilyen lenne az egész világ! Igen, ....de örökké semmi sem tarthat, a fiú útja másfelé haladt, szerelmük most már csak egy emlék maradt. Egy álomszép álom foszlott szerte, a lány zsebkendője könnyeit nyelte, körülötte megváltozott minden, sajnos ő nem felejt könnyen. Aki most ránéz az utcán, azt kérdi magától; "Miért?" - Hisz nemrég még majdnem repült a boldogságtól, most pedig épp, hogy nem hal a szomorúságtól. Már elteltek hosszú-hosszú hónapok, s a lány azóta is egy srác miatt zokog. Egy srác miatt ki most másra mosolyog, s másnak küldözget óriási virágcsokrot. Szerették egymást hosszú éveken át, nem mondták, hogy elhervadt a virág. Fájdalom s könny ragyogott a szemében, hát nem jutottam eszedbe 1-szer sem? Már mások ülnek kis piros padunkon, olyanok akik szerelmesek és boldogok nagyon. Kár, hogy már engem nem tudsz szeretni, és sikerült ily hamar elfelejteni. Nekem ez nem megy ily könnyen, még most is emiatt folyik könnyem. Mire e levél hozzád elérkezik a síró kislány már nem létezik! Nem láttál hulló csillagot? Én voltam az ki eltávozott! A temetőben egy harang fájdalmában kondul, a sok kisírt szem, a kis sír felé fordul, a sírban egy lány nyugodt, ki már hónapok óta nem mosolygott. Erdő mélyén egy kis híd alatt találtak rá, de sajnos késő volt már! A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe, mikor a postás levelet adott kezébe. A levél hangulata boldogtalan volt egy lány szerelméről és haláláról szólt! A fiú könnyes szemmel meredt a papírra, őrülten futott a temetőbe, sírva. Zokogva rogyott a kis sír előtt térdre, ráborult bocsánatot kérve. Rájött nem kellett más szerelme, csak azt az egy lányt szerette. Sírva átkozta magát, miért nem jött előbb erre rá. Szél fújt át az éji temetőn, és a fiú bánatosan, fejét a kis sírról felemelte. Fájdalmas hangon valaki megszólalt: "SZERETLEK." A fiú ráismert a hangra, majd újra ráborult a kis sírra. "Bocsáss meg nekem." "   pucccccantás anta:)

2007.02.27. 18:49

Volt egyszer egy lány, Kinek mindene a barátság volt! S nem tudta milyen az ha szíve másért dobog! Élte vígan az életét, S azt mondta neki ez éppen elég! Aztán egy váratlan vita mindent megváltoztatott, S elvesztette azt ki neki boldogságot adott! Meg egyeztek, hogy egy darabig békén hagyják egymást, De a szeptemberrel megváltoztak a lány érzései! A fiú továbbra sem szólt hozzá S a lány csak várta a változást., Egyszer aztán bevallotta mit is, érez, Azt hitte ettől az élete megint szép lesz! De nem így történt, mert a fiú rá sem nézett, S a lány összetört végleg. Nem tudta elfogadni, hogy nem szereti, Ezért beleképzelte, hogy mégis ő kell neki! Senki nem vitatkozott vele, Csak ráhagyták, hogy a szíve ne szakadjon bele. De rosszul tették, mert mikor a lány rájött, Hogy csak egy álom volt az egész, Eldöntötte, hogy elfelejti szerelmét! Azt hitte ezt el is érte, S az életét megint vígan élte! Aztán eljött a május, S ők ketten együtt sétálgattak Pécsen! A lány boldog volt, Hogy visszakapta barátját, De még ő sem tudta, Hogy ez mivel jár! Megint furcsa érzések kezdtek benne kavarodni, S rájött, hogy a fiút mégsem tudta elfelejteni! A nyarat nem töltötték együtt, S az érzések lassan feledésbe merültek. Aztán jött megint az ősz, A lány éreztette szerelmét, De a fiúnak fel sem tűnt az egész. Ő azt hitte a lány, már nem szereti, S nem vette észre, hogy egy szív miatta szenved megint A lány csak várt, hogy a fiú megszeresse De aztán rájött, hogy ezt már régen megtette! Csak a fiú nem merte felvállalni érzéseit, Mert félt, hogy mit mondanak majd neki. Nem egyszer kavarodtak össze egy-egy buli alkalmából, De több nem történt csak egy-két csók! Aztán eljött a szilveszter és ők találkoztak, A lány már ivott így mikor meglátta egyből megcsókolta! A fél éjszakát együtt töltötték, De egy szercsak nagy üvöltözés verte fel a bulizókat, Egy barát volt ki a lányt félrehúzta! Elkezdett vele kiabálni, Hogy mit akar ő a sráctól, Nézzen már rá gyerek még hozzá! Mert a lány már lassan 17, De a fiú még csak a 15-öt töltötte nem rég! Hozzá inkább a fiú bátyja illene, Ki hozzá korban illene! A lány nem is gondolkozott azon mit barátja mondott, De sors mégis a szerelme testvére karjába sodorta! Másnap reggel jött rá, Hogy szerelme és közte már mindennek vége! S hogy saját barátja öccsét szereti örökre! Beletörődött a sors gúnyos játékába, De szerelme messze ment bánatában! Egy napon haza jött a fiú, Azzal a szándékkel h szeremét megkeresi, S feleségül veszi! De késő volt már, mert szerelme testvére felesége lett! A fiú nem szólt semmit csak némán szenvedett, De a lány is épp ugyan úgy érzett! Akárhogy próbálta szíve nem feledte gyerekkori szerelmét, Sőt inkább egyre jobban szerette! Egyszer egy éjjel a lány egyedül volt, S az egész városban hatalmas szélvihar tombolt A fiú átment hozzá h megnézze jól van e, S találkozásuk egy vad éjszakába fulladt bele! *Tudták nem lehet folytatása, De egy nap a lány gyermeket hozott a világra! Mindketten tudták ez szerelmük gyümölcse, De nem szóltak senkinek hogy legyen meg a családi béke! A fiú inkább elment messzire! Aztán egy borús nap kiderült a lány halálos beteg! S nem sokára itt hagyja az életet! Mikor a fiú hazajött s szerelmét kereste, Nem talált mást csak egy totyogó gyermeket! Bátyja elmondta, merre keresse szerelmét: Csak a kripták mentén menj, s megtalálod kit, kerestél! Ment is a fiú de még nem gondolt rosszra, Csak mikor a rideg kövön a nevet elolvasta! Elvesztette szerelmét s ő nem volt vele! Hát most ő is utána menjen e? A bátyja jön s hoz egy levelet, Miben szerelme kéri nevelje fel a gyermeket! Hát így bánt el a sors két szerelmessel! De gyermekükben szerelmük él mindörökké!

[3-1]